A boszorkányok számára az oltár isten és az erő helye. A szertartások, varázslatok alatt az oltár kulcsfontosságú szerepet játszik, mert rajta végzik a különböző műveleteket, éppen azt, ami az adott szertartáshoz/varázsláshoz szükséges. Az oltár bármi lehet, egy kisszekrény, egy doboz, vagy akármi, amire elfér az, aminek el kell férnie. És akkor felmerül a kérdés, hogy mi kerül az oltárra? Először is a legfontosabb jelkép, a pentagram.  Aztán a 4 elem jelképei, tehát a föld, a levegő, a tűz és a víz elemé. Ezeknek meg van a maga helyük az oltáron. Az oltáron északra kerül a föld elem jelképe, erre a célra alkalmas egy tál só. Keletre a levegő elem jelképe, ide kerülhet füstölő, vagy akár toll is. Délre a tűzé, ami rendszerint egy gyertya szokott lenni, és legvégül nyugatra a vízé, ami nemes egyszerűséggel egy kis víz. Ezek mellé kerül az oltárra egy külön úgynevezett világosító 
gyertya. Díszítheted az oltárodat az Isten és az Istennőt ábrázoló képekkel, szobrokkal, rajzokkal, de tehetsz virágot is az oltárra. Nagyon fontos, hogy az oltáron mindig tarts rendet, és lehetőleg kíváncsiskodó barátok, rokonok ne nyúlkálják össze. Ha ilyen veszély fenyeget, akkor próbáld meg letakarni az oltárod, esetleg úgy megcsinálni, hogy ne adjon kíváncsiságra okot. Például ne legyen szem előtt, vagy ha ez nem megoldható, akkor egy doboz legyen az oltárod, hisz azt bármikor becsukhatod, ezzel elkerülve a veszélyt. Jó, ha az oltárhoz tartozik egy üst is, mert fontos lehet különböző varázslatoknál, mikor a tűz elemmel varázsolsz.

2. Athame és kard 

Az athame és a kard a levegő elemét képviseli, és asszociáció által az elméhez, a tudáshoz, a logikus gondolkodáshoz, irányításhoz és a hidegséghez kapcsolódik. A rituális athamét vagy a kardot bizonyos viselkedés kikényszerítéséhez vagy rakoncátlan szellemek megszelídítéséhez, szellemi képességek és készségek előhívásához alkalmazzák.
Az athame többnyire minden boszorkány kelléktárában megtalálható, hiszen többnyire azzal szokás a mágikus kört megrajzolni. Ez valójában egy kétélű tőr, mely az egészen egyszerű kivitelűtől, a mintákkal, ékkövekkel díszítettekig, mindenféle lehet, ízléstől függően. Sokan a fehér nyelűre esküsznek, mert azt társítják a jó varázslatokhoz, de valójában csak az a lényeg, hogy a használója jól érezze magát vele.
A rituális kardok rendszerint meglehetősen díszesek és stilizáltak. A pengére mágikus szimbólumok vannak vésve, és a markolat gyakran igen összetett. A kardgomb gyakran tartalmaz ékkövet, kristályt vagy valamilyen speciális gömböt. A rituális kardoknak éles a pengéjük, ennek ellenére ritkán használják őket csatában, mivel súlyozásuk kedvezőtlen, és csapásmérő képességük nehézkes. Kovenekben a főboszorkány szokott karddal “dolgozni”.

3. Pálca és bot

A pálcát némely ágazat a tűz eleméhez rendeli hozzá, mások a levegőhöz. Égtája a dél, energiája hímnemű.

A varázspálcákat régente egyéves fákról metszették le egyetlen suhintással, éspedig napkeltekor, szerdai napon. Úgy tartják, akkor esik legjobban kézre, ha hossza a könyök és az ujjvégek távolságának felel meg. A varázspálcára ugyanaz vonatkozik, mint bármely más segédeszközre: tetszés szerintit választhatsz, az ízlésednek megfelelőt, akár fémpálcát is. Ha magad vágod varázspálcádat, előbb kérd ki hozzá a fa engedélyét, és hagyj ott „fájdalomdíjul” valami csekélységet, mondjuk egy tollat vagy követ. Egyesek jobban kedvelik a lehullott gallyakat vagy az uszadékfát.

Azok a boszorkányok, akik maguk készítik a varázspálcájukat, gyakran vésnek mágikus jeleket a kérgébe, vagy kis ékköveket erősítenek hozzá. A varázspálcák hasznosítása igen változatos, többek között:

• Körök felvetése,
• Az energiák kívánatos mederbe terelése,
• Különféle létezők megidézése és kordában tartása,
• Megtestesülések létrehozása (a szellemek, képzetek és gondolatok testet öltése).

Az egyiptomi varázspálcát ur hekaunak hívták, ami annyit tesz, ’a bájolások hatalmasa’. Egy üreges fadarabból állt, ezt olyan kosfejjel ékesítették, amely egy ureuszkígyót viselt. Az ur hekaut a száj megnyitásának szertartásánál használták. Ilyenkor a szóban forgó múmiát tartalmazó sír felé suhintottak vele: e szertartás lehetővé tette az elhunyt számára, hogy megszólaljon és táplálkozzék a túlvilágon.

Áron ószövetségi varázsvesszeje mandulafából készült. A druidák kőrisfából faragták varázspálcáikat, amelyeket spirális vonallal díszítettek. A holdvarázslatokhoz néha görbe tiszafaágat alkalmaztak, amelyre csilingelő ezüstcsengettyűket kötöttek. Az ír druidák mogyoróvesszőből, berkenyéből vagy tiszafából vágtak maguknak varázspálcát, a gall druidák tölgyfából.

Aki a varázspálca hegyére fenyőtobozt erősített, megidézhette Dionüszoszt. A kínai varázslók őszibarackfából metszették pálcáikat. A Japánban élő ajnuk hosszú bambuszbotra leveleket aggattak, hegyére spirális formát faragtak, ez szolgált varázspálca gyanánt. Ha a boszorkányok érclelőhelyek után kutatnak, berkenyepálcákkal indulnak útnak.

Egyes varázslók jobban szeretik a botokat, mint a pálcákat. Bár ugyanazt a funkciót töltik be, a botok kb. fejmagasságúak, csukló vastagságúak, és nem keskenyednek. Majdnem minden esetben fából készülnek, hiszen ekkora csontok nemigen vannak, a fém túl nehéz volna, a kristály pedig túl törékeny. Ritkábban vannak díszítve, de azért tartalmazhatnak misztikus szimbólumokat vagy különböző mintákat és faragványokat. Mivel a legtöbb botot járáshoz is használják, és nem csak a varázsigékhez, általában mindkét végükön kis „fémtalpacskák” vannak. Ezek megakadályozzák, hogy a fa megrepedjen a sziklákon vagy köveken. A fémtalpak általában egyszerű vasból vannak, de készülhetnek egzotikusabb anyagokból is, és lehetnek rajtuk mágikus minták is. Bizonyos botok ékes fejdíszekkel rendelkezhetnek, különösen mikor a botot rituális célra használják. Azonban, bár különösebb ok nincs rá, a legtöbb varázsló botja meglehetősen egyszerű.

4. Kehely

- az erõ megidézése, hogy emberi, valóságos és teljes legyen,

5. Üst

 6. Füstölő

7. Seprű

A boszorkák ágseprûje látványos szerszám, amely a következõkre való:

- jelképes megtisztítás,

- gonosz, ártó hatások, kártékony rezgések kisöprése,

- gonosz szellemek kiebrudalása,

- vízzel való tisztítás.

8. Korbács

Az egyedül dolgozó boszorkányoknak erre nincs szükségük. A kovenek a következõkre használják:

- fegyelmezés,

- megvilágosodás,

- asztrális kivetítés,

- belsõ látás,

- mások feletti uralom,

- beavatási szertartások.

9. Kötél

Az egyedül dolgozó boszorkányoknak nincs szükségük kötelekre sem, hacsak nem éppen kötélmágiával vagy megkötéssel foglalkoznak. Többnyire selyembõl készül, 9 láb hosszú, és bizonyos ágazatokban a koven a következõ célokra foghatja be:

- megkötés,

- beavatás,

- kordában tartás,

- méretvétel.

10. Csengettyű

Csengettyût vagy gongot is õrizhetünk az oltáron a szellemek, létezõk és kártákony befolyások elûzésére, vagy akármi másra. Bármire is használod a csengettyût, ha egyszer megszólalt, már nem hallgattathatod el.